Már javában zajlik a karácsonyi német party Gernsheimban, ami 2 éve még TUM, tavaly Ghettoscene, idén pedig Under Construction néven fut. Pár kompó már lement, de a java még csak ezután jön, szóval érdemes lesz nézni a streamet: este tíztől jönnek a futtatható produkciók, tehát 2 adag bejgli között érdemes beiktatni egy kis demónézést, ha élőben szeretnétek látni az idei év utolsó rilízeit. Charlie, Pasy és Picard már a helyszínen követi az eseményt, szóval talán valami magyar vonatkozású cucc is ki lesz adva.
Mindenféle technikai probléma miatt kicsit megkésve, de mindenképp kitörő lelkesedéssel csaphatunk bele a scene egyik legkeményebben promózott partyjának, a TRSAC-nak termésébe, azon belül is a 4k intrókkal kezdve.
A BITS-ről külön cikksorozatot lehetne írni, annyira enigmatikus az ezerféle platformokra készült demóit egy időben eBay-en áruló, gyakorlatilag tagcloudokban és paranoid összeesküvés-elméletekben kommunikáló figura, akihez tegyük hozzá, hogy ugyan a fogunkat szívva, de valamilyen szinten el kell hogy ismerjük, hogy még ha gyermeklépésekben is, de nyomokban a fejlődés jeleit mutatta néha. Ez a mostani kis 256b intrója jópofa, bár nyilván pl. egy Functionön is max. erős középmezőny.
Na itt ért az első sokk, nem maga az intró miatt, hanem mert rájöttem, hogy valami bizarr okból kifolyólag van Python telepítve a gépemre – ez az intró ugyanis nem bináris, hanem 4k nyers Python forrás, ami a konzolba lapátolja ki a már jól ismert animgif némileg redukált verzióját. Egyszeri compofiller poénnak elmegy, még ha kicsit haxolni is kellett hozzá, hogy Windows-on is menjen.
Itt kezdődik a compo gyakorlatilag komolyan vehető része, méghozzá az ausztrál Onslaught jóvoltából, akik egy impresszív 1k-t tettek le az asztalra. Esztétikailag is rendkívül kellemes, de ami a legnagyobb benyomást tette, az az 1024 bytehoz képest szokatlanul részletes kifinomult zene. Van eleje, közepe, vége, és bár egy 4k compóban nyilván hátrányból indul, ettől függetlenül egy technikai bravúrról van szó.
Egy kvázi-újoncé a következő produktum: Harleyman egy ex-amigás visszatérő, aki első PC-s 4k-ját tette le az asztalra, az intrózenék nagy veteránjaként számontartott Punqtured segítségével. Itt persze el lehet gondolkodni, hogy jobb-e a 4. helyezett 1k-nál: sem vizuálisan, sem technikailag nem érzem jobbnak, de nyilván a méretkülönbségből adódóan sokkal több tartalom fért bele. Ez sajnos nem menti meg attól, hogy kicsit olyan érzése legyen tőle az embernek, mintha valaki leült volna és az elmúlt pár hónapban írt random effektjeit egymás után rakta volna, mindenféle konzisztencia nélkül – ezt értve a színekre is. Nagy előnye mindenképp a jó zene, és hogy nincs sokáig húzva.
A holland egyetemistákból verbuválódott Poo-Brain láthatóan kezd elmozdulni a Unity-től, ennek eredménye pedig ez az öltetes, tetszetős 4k, ami ugyan a “raymarchy” nyomvonalat követi, mégis húz rajta egy olyan csavart, amitől benne lesz egy kis extra: a színvilág és felszín-shader ezúttal egy havas tájat mutat be (bár nem az Elevated szintjén, de ezt nem rovom fel nekik), amihez kiválóan passzol a kicsit meseszerű zene. A rendezés kellemes, fokozatosan hoz be új elemeket amikor az előző elfáradt, így a 4k-s méret mellett is szórakoztató. Az egyetlen hibája talán a kicsit rövid látótávolság, ami miatt picit klausztrofób, de még ez se ront sokat az élményen.
Itt meg vagyok lőve picit: az előbb rá kellett keresnem hogy mi a “gimmick” szó jó magyar fordítása, és tényleg a “reklámfogás” az ami passzol. Ez az intró ugyanis egy teljesen átlagos raymarchy-4k, ami alá viszont a megboldogult gyermekkorunk nagy slágere, a Dune “Hardcore Vibes” c. slágere lett betaposva 4k-ba, több-kevesebb sikerrel. Ez nyilván az összes 30+-os scener számára azonnal megpengeti a nosztalgia-húrokat (amit igazol a helyezés is), de sajnos ha ezt a faktort kivesszük belőle, akkor nem sok minden marad a helyén. A vizuál meg se próbálja hozni a zenéhez illő 90-es évek feelingjét, ami persze lehet szándékos, de így viszont elég disszonáns a kép és hang közötti kapcsolat. Elgondolkodtató, hogy vajon belefért volna-e 4k-ba a Windows-os beszédszinti énekre bírása, talán a vizuál rovására is, mert a jelenlegi állapotában kicsit lélektelen az egész, bár azt aláírom, hogy party-n (pláne TRSAC-on) valószínűleg nagyot ütött.
A vakációval az a baj, hogy szabadságot kell kivenni utána.
Mint azzal mindenki tisztában lehetett, múlt hétvégén került megrendezésre hazánk legnagyobb demópartyja, a Function, és szerintem mindenki egyetértésével nyugodtan állíthatom, hogy az idei is hozta a megszokott színvonalat, rengeteg kiváló előadással, rilízzel, és nagyjából másfél tonna palacsintával.
A szervezők már ki is raktak a party weboldalára egy afterparty szekciót, ahol megtalálhatóak a partyn készült fotók, letölthetőek a demók és a végeredmények; az a kevés jelenlévő, aki már hallott a Pouetről, szintén kommentálhat ott is, és nemsokára mi is jelentkezünk a szokásos demószemlékkel.
Addigis itt a győztes demó A.KÖVÉR A.K.A. SLYSPY jóvoltából:
Az előző cikkben azt ígértem most a mozgatható elemek – alig meglepő módon – mozgatásáról lesz szó. Ez lesz az ami biztosítja nekünk, hogy a kicsit szegény és limitál grafikai tárházunkat meghökkentő trükkökkel, lélegzet elállító látványossággá alakítsuk. Legalább is értékelhetővé tegyük, hogy ne akadjon fel az elő-zsűrin. :) Aki persze játékgyáros ambíciókkal rendelkezik ezt a részt áhítattal kell olvassa! Hiszen félig ettől kelnek életre a kis – ám nagy gonddal megalkotott – játék elemek.
Idén egy hétvégére esik az év két legnagyobb nyári partyja, a kölni Evoke és a finn Assembly. Elviekben mindkettő megtekinthető lesz internetes élő közvetítés jóvoltából, sőt, az idei Assembly demócompóját élesben fogja adni a finn közszolgálati TV is:
Proud to break the news: Assembly democompo will be aired LIVE on national YLE TV2, Saturday night! #worldfirst@YLETV2@assemblyparty
Magyar viszonylatban egyelőre nem sok mindent tudni látogatókról és indulókról (kommentben lehet javítani), de addigis aktualitásként itt a tavalyi Function invit az Evoke 2014-ről:
Sok kommentár nem szükséges, a legenda születése látható:
Nyilván a belógó kézilabdakapu kicsit ront az élményen, ami viszont érdekes, hogy mennyire relatív visszafogott a közönség reakciója. Szintén mókás 20 év távlatából az, hogy mennyit változott egy compo bemutatásának módja – a színpadra felmászó mikrofonos emberke ma már inkább viccesnek hat, úgyanúgy mint a videó eleje, ahol (ha hihetünk a feliratnak) kiderül, hogy az Amiga compo reggel 6-kor kezdődött.
Az 
