Mivel nagyon sokan kérdezik folyamatosan, hogy hogyan épül fel egy CNS intro, rászántunk pár hetet és a legutóbbi intrónkat szétkaptuk, és egy rövid kis videóban be is mutatnánk, hogy hogyan is van összerakva egy-egy jelenet.
Ha van egyéb kérdés, alant lehet feltenni.
Igazán érdekes és módfelett hasznos dologgal rukkolt elő a Mercury: Nyílt forráskódúvá tették azon shader-libraryjük jelentős részét, amit nem csak a nagysikerű intróikban láthattunk dolgozni, hanem Cupe NVScene-s előadásában még közelebbről is bemutatta, hogy milyen gyorsan lehet vele dolgozni.
Miről is van tehát szó? A hg_sdf névre keresztelt függvény-gyűjtemény a manapság rendkívül népszerű signed distance field renderinget (előjeles távolságtér? Jézusom) hivatott megkönnyíteni: Aki ezt nem ismeri, röviden összefoglalva a módszer lényege annyi, hogy a kirenderelendő objektumokat felületekként kezeljük a kódban, és a tér minden pontjára meghatározzuk, hogy milyen távol van a térben legközelebb lévő felülettől. A technika népszerűsége természetesen IQ / RGBA-nak köszönhető, aki szintén rengeteg infót biztosított már róla – ez a mostani kezdeményezés a Mercury részéről igazolja is az erre való igényt.
Nyilván a technikának megvannak az előnyei és hátrányai, utóbbi például az, hogy mindent matematikailag kell leírni; ebben próbál segítséget nyújtani ez a hasznos kis fájl, amiben az alapvető geometriai formák mellett rengetegféle ismétlődési, vagy épp csatlakoztatási formula van leírva, aminek segítségével sokkal könnyebb magukat az egyszerű formákat kicsit részletesebbé tenni. Az oldalon a leírás és a kód mellett kis dokumentáció is található arról, hogy mit hogyan érdemes megközelíteni (pun not intended), és bár maga a kód maga GLSL-hez készült, semmi olyat nem tartalmaz, ami ne lehetne átültethető HLSL-re is, így gyakorlatilag bárkinek csak a hasznára válhat, aki ilyen jellegű intrót / demót szeretne csinálni, vagy akár csak Shadertoyon szeretne valamível virítani.
Apropó Shadertoy, azt tudtátok, hogy IQ valószínűleg nem erről a bolygóról származik?
A TRSAC sorozat második részében a 64k intrókat fogjuk sorra venni – itt kiemelném, hogy mennyire kellemes végre újra azt látni, hogy újra van annyi 64k, amiből külön 64k compóra is telik.
A mezőnyt várható módon az “összetákolt kaotikus partyhack” zárta, ezúttal WebGL-ben. Sokat nem is nagyon lehet hozzáfűzni; idén a vallásos gyülekezet volt a TRSAC arculata, ennek megfelelően az intróban is meta-kápolnák és Papa Emeritus szerepelnek, meg persze jelentős mennyiségű Pants off. Több szót nem is nagyon lehet róla mondani, bár sajnos legalább másfélszer olyan hosszú mint kéne.
Psycho ezúttal is 8k-ban próbált durrantani, egyértelműen (a címből is adódóan) a Still-féle Calcifer-t használva kiindulási alapnak. A polygonlevesen és a hangulatos zenén kívül viszonylag keveset tud felmutatni, viszont nem tart sokáig, és a koreográfia + operatőrmunka elviszi az egy darab effektet a hátán. Kiváló példa arra, hogy hogy lehet szórakoztató intrót csinálni egy effektből.
Az Inque évek óta a 64k kategória egyik konzisztens szereplője, szinte azonnal felismerhető stílussal rendelkeznek, amit Glow kiváló dizájn-érzéke és Izard karcos szintihangzása alapoz meg. Idén nekünk is volt szerencsénk meccselni velük, de biztosan állíthatom, hogy ez az intrójuk az idei évben a legjobb, amit alkottak: igazi penge grafikai munka, ötletes váltásokkal, kellemes zenével. Nagyon ritka az a fajta intró (sőt, demó), ahol a 3D és a 2D layerek így keverednek, pedig a végeredmény magáért beszél: a modern “raymarchy” design és az “ezredeleji” Blasphemy/Purple stílusának keveredése egyértelműen egy egyedülálló darab.
Új év, új Function, idén is kiváló compókat láthattunk – nagyon nem is ragoznám tovább a dolgot, kezdjük az idei végignyálazást két rövidebb kategóriával!
Kapásból reklamálással kezdem, ugyanis nem elég, hogy a compógépen is kifagyott, de ez az intró itt nálam el se indul, mert valami DLL-t hiányol (= általános közröhej), ha meg odaadom neki akkor pedig módváltás után fagy ronggyá. Nem tudom ki követte el ezúttal ezt a FiRG-et, de igencsak szégyellje magát ha nem tud egy FiRG-bonyolultságú intrót egy átlagos számítógépen futásra bírni. Magáról a tartalomról sok szót nem is érdemes ejteni, az nem FiRG amiben font van és bevág a vsync hiánya.
Pohar intróiban az a jó, hogy sose lehet igazából tudni, hogy mire számítson az ember, mert lazán tud mozogni a mainstream “raymarchy-stuff” és a kicsit experimentálabb dolgok között. Itt most a másodikból kaptunk példát, picit talán a Revisionös Mercury intróra hajazva “3D-ízű-2D” látványvilágot hoz, nem túl hosszan, furcsa matt színekkel – szokatlan 4k-nak ideális.
Gyakorlatilag itt kezdődött a compóban Reptile egykapuzása. Speciel erre nyilván sokan fogják azt kapásból rávágni, hogy “de hát ez csak egy SID-player”, ami valahol igaz is, de egyrészt maga a Commando.sid nagyobb mint 4k, másrészt egy SID-player megírása sem triviális, és ez a jelenlegi (amennyire én hallom) elég kellemesen szól. Az egyetlen apró probléma nyilván az, hogy eredeti zenével valószínűleg még jobban értékeltük volna.
Bevallom, party előtt már hallottam mindenféle pletykát arról, hogy Astro remix készül, de örömmel kellett, hogy konstatáljam, hogy tényleg remix lett a végeredmény, nem pedig egy “majdnem-olyan-mint-az-eredeti-csak-pont-annyira-nem-hogy-zavaró-legyen” remake. Ez az intro ugyanis kiváló példája annak, hogy mennyivel jobb az, amikor valaki fogja az alapvető ötletet, és azt kiindulópontnak használja újabb dolgokhoz, nem pedig pont ugyanazt próbálja más körülmények között megcsinálni. A dolog hátulütője nyilván a 4k keretből adódó rendszerfont-orgia, és azok közül is pont az az Impact, amiről napjainkban mindenkinek a cicás képek fognak beugrani (bár nekem gyanús, hogy a rakéták is valami dingbat fontból jöttek), de ettől függetlenül maga az intró kellemes meglepi azoknak akik emlékeztek az eredetire.
https://www.youtube.com/watch?v=BKMSdsXgjkE
Tifeco volt végülis az a szerencsés, akinek sikerült megakadályozni Reptile mesterhármasát a 4k-compóban, és azt kell mondjam joggal: egy tetszetős, bár kicsit egylövetű intrót hozott idén, és én személy szerint örülök, hogy valaki megpróbál úgy raymarcholni, hogy ne blob legyen a végeredménye. Különösen ötletes megoldás a függőleges zajtorzítás a fákon, amitől kijön az igazi fakéreg-érzet, bár kicsit a tompa színek kiölik a mélységérzetet. Kár, hogy vagy a hely, vagy az idő fogyott el, mert emiatt sajnos gyakorlatilag ugyanazt az egy jelenetet látjuk végig, és a zene se hoz igazából semmi újat. Mindettől függetlenül teljesen jogos a dobogós helyezés, sőt, szerintem akár az első helyet is megérdemelte volna.
Nem gyakran látni olyat, hogy valaki 3 db intrót ad be ugyanabba a compóba (még ha mindhárom kicsit nosztalgia-centrikus is), de furcsamód az Astro-remixhez képest én nem éreztem annyira hatásosnak a végső győztes TheFa-feldolgozást, bár lehet, hogy csak a lassú fokozatos (de pazarul eltalált) felépülés utáni váratlan félbeszakadás az, ami miatt kicsit rossz szájízt éreztem a compóban. Mindenesetre a színek és a geometria maga 4k-ban mindenképp átlagon felüli, csak kicsit azt sajnáltam, hogy nem volt egy második “hoppá”-pillanata, mint amilyen egy jó demónak általában lenni szokott. Ez persze nyilván csak szőrözés, szervezőként bármikor elfogadok egy ilyen 4k-t egy compóba, de ahogy mondtam, az Astro-remix talán befejezettebbnek tűnt, még ha nem is nézett ki ilyen jól
https://www.youtube.com/watch?v=g0pNJFh8nmQ
Az Assembly-riportunkban már emlegetett finn-amerikai Primitive idén nagyon ráhasalt a JavaScript/WebGL tengelyre, és kihozták az első JS 64k-jukat. Bár vizuálban nem erős, a zene jól el van találva, és mindenképp figyelemre méltó a végén elhangzó beszéd-sample, ami még sima 64k-ban is bátor lenne, nemhogy JS-ben. Ha intrónak nem is, de ahogy az NFO-ban is elhangzik, tesztnek ideális.
[Disclaimer: Ez az intró az én szintimmel ment, de csak compón láttam először, így nem érzek vele kapcsolatban elfogultságot.]
Azokról a demókról mindig nehéz írni, amik tökéletesen eltalálják az 50%-50% jó-rossz arányt; ez is klasszikusan olyan. A színek nem rosszak, de nincsenek variálva, néhány beállítás kiváló (például a boltívként előrenyúló “n”-betűk), de a nagy részük szinte csak random vonalakat néz, a zene el van találva és jól is szól, de nem igazán hoz semmi újat. Koncepcionálisan mindenképp ötletes a tipográfia és az anagrammák köré építeni egy intrót, és néhány helyen ez kifejezetten az előnyére is válik az összhatásnak, de attól félek kicsit túlságosan is kaotikus a végeredmény ahhoz, hogy élvezhetővé váljon. A legnagyobb problémát mindenképp a kamerakezelés és a vágás okozza, emiatt ugyanis a kép összevissza ugrál a viszonylag lassan és arányosan felépülő zene mellett, és csak nagyon ritkán találkozna, ami kár, mert ahogy mondtam, az intró másik fele tényleg hordozta azt a potenciált, hogy egy jó terméket kapjunk kézhez.
https://www.youtube.com/watch?v=bTut_3E0qs8
Komplikált döntés az ilyen: Amíg az előző intró megpróbált valami újat, de nem feltétlenül sikerült neki, a győztes intró gyakorlatilag a “modern 4k/8k” komfortzónájának a kellős közepén mozog, és nincs is terve kimozdulni onnan. Minden klisé előbukkan a nagy (retro) könyvből: részekre bontás, greetings scroller, effekt-szöveg-effektmáshogy, hypnoglow, és persze az elmaradhatatlan coder colors. Persze 6k-nak nyilván nem rossz a végeredmény (bár én fenntartom, hogy 4k vagy semmi), de ettől függetlenül ez végülis az intrók McDonalds-a: azt kapod, ami a nagy átlag, orrvérzésig szaturálva, és egy óra múlva már nem is biztos, hogy emlékezni fogsz rá, mert már láttad ezerszer.
Úgy tűnik a Conspiracy (amúgy a Siggraphot is megjárt) Chaos Theory c. 64k intrója újabb lépést tett a halhatatlanság felé.
Ha valaki nem emlékezne, honnan az inspiráció, akkor a tovább után megnézheti.
Demoscene körökben ugyan talán nem annyira újdonság a hír, de a Chaos Theory-t számos fesztivál után beválogatták a Siggraph programjába is, szóval ha valaki elugrik San Diegóba augusztus 7. és 9. között, az megnézheti az intrót bazinagy, 4K felbontásű vásznon. A Siggraph nyertesét egyébként Oscar-díjra kvalifikálják. A további fejleményekről még beszámolunk.
Addig is néhány hasznos link a témában:
– A Conspiracy oldala és azon belül a Chaos Theory lapja
– A Chaos Theory különálló honlapja magyarul és angolul
– Zoom “hogyan készült” cikke
– Interjú BoyC-val
– A Siggraph honlapja, és ezekkel a művekkel indul együtt a CT.
Itt meg maga az intro Youtube-on:
Mint általában az összes intronknál, ez is úgy kezdődött, hogy valamelyik hajnalban félig ébren megálmodtam egy hangzatos címet :)
A jó címet én nagyon fontosnak tartom, ha beszédes és figyelemfelkeltő, az már hozzájárul a sikerhez. Ez az egyik ok. A másik ok amiért a legelső a cím, hogy ez már nagy mértékben előrevetíti a koncepciót is.
