Szóval ugye volt ez az ún. turné. Gargaj/Conspiracy, Gloom/Excess^Portal Process Norvégiából és sTEELER a Breakpoint szervezői csapatából elmentek Ámerikába, hogy jól megmutassák az internésönöl námbör van cégeknek (pl. Pixar, NVIDIA, Adobe), hogy akkor most mi is az a demoscene. Készült erről egy blog is, de most olvashtó Gargaj élménybeszámolója. Két részben. Ez az első.
Tehát hogy is kezdődött ez az egész…
A történet Stuttgartban indult, az FMX nevű német filmfesztiválon, ahova 2004 óta rendszeresen bejáratos a demoscene is kisebb-nagyobb formában. Nekem 2005 óta van szerencsém évente odamenni, és bár idén elvileg nem lett volna rá alkalom, egy furcsa véletlen folytan mégis kikeveredtem. Itt találkoztunk a Pixar egyik technikai fejesével, Rick Sayre-vel, aki furcsa érdeklődést mutatott az után a három lökött után, akiknek be nem állt a szájuk a demokról, és tízpercenként rangattak elő a különböző hardvereket, amiken kockák forogtak. Mint kiderült, o mar a kilencvenes évek eleje óta követi a scene-t, és mivel o maga is átélte azokat a számítástechnikai időszakokat, tökéletesen megérti a motivációt a demok mögött. A fesztivál végefelé felvetette, hogy nem mennénk-e el hozzájuk demokat mutogatni – ekkor meg persze nem vettük komolyan a dolgot. Augusztusban Finnországban az Assembly 2007-en ugyancsak mi hárman találkoztunk az NVIDIA szinten egyik okos emberével, Temis Nunezzel, akivel egy sor mellett elbeszélgettünk a demokrol, majd amikor ideadta a névjegykártyáját, akkor tudatosult bennünk, hogy nem csak a Pixar van San Franciscoban, hanem az NVIDIA is. Ekkor indultak meg a fogaskerekek, és pár hét múlva már majdhogynem egy komplett tervünk volt arról, hogy hova fogunk menni.
Az eredeti terv csak a Pixar az NVIDIA és az Intel volt – ez utóbbi sajnos az út előtt pár hónappal lemondta a lehetőséget – valamint Ricknek hála sikerült elintézni, hogy meglátogathassuk az Industrial Light and Magic-et is. Rick mindeközben elkezdte szervezni az előadás felé éső részét, és elintézte, hogy ne csak a Pixarnak, hanem a komplett Bay Area Visual Effects Society-nek lehetősége legyen megnézni az előadást – ez a nagyobb filmstúdiókat, játékfejlesztő cégeket és animációval foglalkozó kreatív csoportokat összefogó szervezet; ez persze nem jelentette azt, hogy Steven Spielberg személyesen fog látni minket, de mindenkeppen egy nagyobb csoporthoz kerülhetett el a meghívó. A szervezés nagy részét Gloom végezte, ő vállalta magára azt a feladatot, hogy a nagyobb demoscene-szervezeteket meggyőzve összeszedje a repülőjegy költségeit, valamint a megfelelő embereket elérve bebiztosítsa, hogy mindenhova be tudjunk jutni. Épp kapóra jött nekünk, hogy Shiva / Kolor egy hónappal az utunk előtt költözött ki San Franciscoba, mert megkezdte munkáját az Adobe-nál, úgyhogy felajánlotta, hogy szívesen maradhatunk nála – ez nyilván sokat segített a költséghatékony utazásban.
Az út október 27-én kezdődött, ekkor érkeztünk meg San Franciscóba, és mivel ez egy szombati napra ésett, alapvetően sok dolgunk nem volt a hétvégén azon kívül, hogy befejezzük az előadáshoz tartozó prezentációs diákat. Vasárnap körülnéztünk a városban, valamint találkoztunk Rick-kel, aki szolid születésnapi vacsorát tartott barátaival – az utcáról később megerősítettek a gyanúmat, miszerint tényleg az a Gilman Street, ahol az egyik raktárban olyan legendás zenekarok alakultak, mint a Bad Religion, a Dead Kennedies és a Green Day.
Hétfőn kezdődött a tényleges munka, délelőtt találkoztunk Temis-szel, akivel először egy reggeli kíséretében átbeszéltük, hogy mit is várhatunk a délutáni prezentációtól, mire készül mostanában az NVIDIA, kik lesznek ott és pontosan mi is az, amit érdemes kihangsúlyozni. Mint megtudtuk, az emberek nagy része akkorra már Temis jóvoltából látott demókat, és valami fogalma volt arról, hogy miről is lesz szó. Ezután elindultunk Santa Claraba (kb. 70 km San Franciscótól) az NVIDIA főhadiszálására. Itt, miután kaptunk egy kis beléptetőplecsnit, megállapítottuk, hogy értenek a dekorációhoz – a falakon hol a régi grafikus processzoraik hőkepe volt látható, hol a tetemes mennyiségű szabadalom, ami a nevükhöz fűződik. Az előadás egy kis teremben zajlott, ahol miután sikeresen osszelőttük a hangcuccot, elkezdtek beszállingózni az emberek is – végül, azt hiszem, olyan 20 ember lehetett ott rajtunk kívül.
A társaság talán legfontosabb tagja Rob Csongor marketingalelnök volt, aki nevéből kitalálhatóan magyar származású, és mikor megtudta, hogy én is magyar vagyok, vidám “szerbusz, én is tud magyar” mosollyal koszontott, majd közölte hogy “nekem nagyapám mindig mondta: ‘olyan pofont kapsz, hogy leülsz'”. Az előadás, első alkalom lévén, kicsit olajozatlanul és eléggé tapogatózva indult, bár semmiképp nem lelketlenül – az egyik fő szempontunk az volt, hogy ne csak a technikai, de a kulturális részét is meg tudjuk mutatni a demoscene-nek – és azt éreztük, hogy az embereket mindenkepp érdekli az, hogy van egy alternatív művészeti ágazat, pláne olyan, ami az ő hardvereiket jó fényben tünteti fel. Mikor befejeztük a beszédünket, Rob vette át a szót, és ekkor kezdtük el érezni azt, hogy nem véletlenül jött le hozzánk ennyi ember – Rob ugyanis majdhogynem konkrét terveket és ötleteket sorakoztatott fel elénk azzal kapcsolatban, hogy hogyan tudna az NVIDIA és a demoscene együtt alkotni valami maradandót. Ez több mint tökéletesen beleillett a tervünkbe: célunk volt, hogy ne csak szimpla szponzorokat szerezzünk egy egyszeri alkalomhoz egy partynak, hanem olyan megállapodásokat és partneri elveket tudjunk lefektetni ezekkel a cégekkel, amik garantálhatják egy party vagy egy szervezet szponzorációjat és sok minden mást, sok évre előre. Ehhez azonban arra volt szükség, hogy megértsük mik is egymás érdekei.
Ahogy nekünk is fontos volt kihangsúlyozni, hogy nem pénzért jöttünk, és az egész demoscene egy hobbi/életstílus/létforma, ők is fontosnak tartottak, hogy kiemeljék, az NVIDIA -nak, bár látszólag az lenne a logikus, nem az az érdeke, hogy minél több videokártyát adjon el. Egy-két cégből álló piacon már nem csak a piaci részesedés az, ami fontos szempont, és hiába reklámoznának közvetlenül egy demopartyn, az ott lévő emberek nem a reklám alapján döntenének, mert a scenereket nem lehet azzal megetetni. A koncepciójuk tehát az volt, hogy olyan embereket ismerjenek, akik be tudják mutatni az ő hardvereik képességeit, és jó színben tudják feltüntetni azt, amit ez a cég csinál, mert az sokkal többet ér, mint kirakni egy plakátot. A délutáni előadás így végül messze az estébe nyúlt, és abban állapodtunk meg, hogy valamelyik nap még menjünk vissza hozzájuk, mert van még megbeszélnivalónk. Itt egy váratlan dolog következett, mégpedig egy 5.6-os erősségű rövid földrengés, ami nemcsak minket, európaiakat, hanem a helyieket is tökéletesen váratlanul ért, pláne miután egy nappal előtte kérdeztük meg, hogy szokott-e ilyen előfordulni, amire egy határozott nemet kaptunk válaszként. Ezt megnyugvasképpen egy rövid kis beszélgetés követte a többi emberrel a teremben, ami során szétszórtunk néhány előzetesen beszerzett MindCandy-t, és egyikükről kiderült, hogy a francia Epidemic egyik kódere volt, és ott volt Breakpoint 2003-on. Ezen felbuzdulva el is indultunk a városba egy sör erejéig.
Másnap az ILM és a LucasFilm/LucasArts került sorra; itt nem volt konkrét tervünk, mivel kevés belsős embert ismertünk, így eléggé vaktában ellőtt labdának tartottuk az előadást, amit csak fokozott az az élmény, ahogy az ajtón belepve egy életnagyságú Darth Vader figura nézett ránk a szoba sarkából. Mivel nem sok időnk volt, gyorsan bele is csaptunk a lecsóba és összepakoltuk a kis előadómotyónkat, és rádugdostuk a helyi AV csatikra. Rövid teszt, és készen is voltunk – mivel volt meg kis idő, a fulkébol ránk szóltak, hogy “addig berakok néhány demoreelt”… Az ILM demoreelekrol pedig ugye azt kell tudni, hogy nem egyszerűek. Kicsit le is sokkoltak minket, az első gondolatunk erősen affelé tendált, hogy “tulajdonkepp miért is vagyunk mi itt?”, de hála Istennek, pont ekkor érkezett meg régi barátunk, AND, aki, mint kiderült, nem régóta dolgozik a LucasArtsnal az új Indiana Jones játékon, és emiatt kényszerből kénytelen volt megtanulni angolul is.
Mivel mar volt a fedélzeten egy ismerős arc, kicsit meg tudtunk nyugodni, és mivel eddigre megjött a közönség is, bele is vágtunk az előadásba, ami szerintem végül az iterációk közül a legjobban sikerült prezentáció lett, még ha kicsit bele is botlottunk egy csúnya technikai hibába, mégpedig hogy a Track One után a Debris kifagy. (A Track One-t egyebkent kaján félmosollyal fogadta a közönség az AT-AT miatt, csakúgy, mint az Untitledben lévő kőgolyós Indy-részt.) A kérdések során kisebb meglepetés ért minket, amikor egy francia akcentus a hátsó sorbol közölte, hogy “régen meg az úgy volt, hogy…” és “fontos megemlíteni, hogy…”. További kerdezősködésünk után kiderült, hogy ő nem más, mint Nitch / Nooon, a legendás Nooon egyik kevesbé híres kódere, aki a mai napig bánja, hogy nem kódolt a Stars-ba, és a mai napig azon filózik, hogy kezdeni kellene valamit azzal a nagy halom Java effekttel. ami az évek során felhalmozódott nála.
A prezentáció a szokott módon végződött. Sokan jöttek oda és kérdezték (köztük még egy “én is magyar, voltam tavaly Budapest otthon!”), hogy hol lehet ennek utánanézni, hol lehet még demókat tölteni. Majd miután mondták, hogy lassan zár a kantin, a tömeg nagy része kollektívan leslattyogott a menzára, ahol is tovabb folytatódott a sztorizás, és egy óvatlanul elejtett félmondat után azt vettem észre, hogy egy mosolygós 50 év körüli ember áll mellettem, buzgón tartva egy USB drive-ot, hogy tök jó lenne, ha én most másolnék neki fel rá demókat. Egy másik érdekes momentum az volt, amikor magunkról megfeledkezve elkezdtünk scene-nyelven beszélni az emberek előtt, többször használva a “graphician” szót, ami – ugye – nem hivatalos angol szo; az egyik ILM-es kollega azonban felkapta a fejét rá, és annyira megtetszett neki, hogy kijelentette, hogy mostantól neki ez a hivatalos titulusa, mert sokkal jobban hangzik, mint a “graphics artist”. A nap ILM-nél hátralévő része az épületek bejárásával telt, ami meglehetős meredek élmény volt egy olyan valakinek, aki az általuk kiadott filmeknek a joreszet latta. Vitrinekben kirakva Slimer a Szellemirtokbol, a karbonitba fagyasztott Han Solo, R2D2, Draco a Sárkányszívből, festmények a Die Hard 2-ből, az eredeti űrhajó a Selyemgubóból, valamint az ÖSSZES valaha ILM-részvétellel készült film plakatja… Ismét egy “mit is keresek én itt?” életérzés, ámbár vezetőnk Josh megerősített abban, hogy mivel az ő dolga a cégnél a hasonló előadások szervezése, nyugodtan mondhatja, hogy a mienkre jött el a legtöbb ember és a miénk tetszett a legjobban a közönségnek eddig. Ezután hazaballagtunk, majd felkészültünk arra, hogy Rick meghívásának eleget téve belecsöppenjünk életünk első “autentikus” halloween-builjába, melyről megtudtuk, hogy TÉNYLEG olyan, mint a filmeken (= kisgyerekek idióta jelmezekben mászkálnak az utcán zseblámpával és nejlonszatyorral).
Az nvidias ficko mintha hasonlitana egy kicsit a trajicra :)
Gragaj beszámolója – írta slyspy. micsoda összefonódások :)
Én csak az ékezeteket raktam bele (biztos kimaradt csomó), Murphy a képeket, Gargaj meg megírta, de az lényegtelen.
Nekem is volt régebben vídia élű fúrom, az nagyon vitte az anyagot. De mi ez az NVidia? :)
nagyonjó beszámoló ,várom a folytatást ….
Hogy volt! Johet a folyatas! Remelem lezuztatok az arcukat jol! ;)
mindjart del, mostmar kezdek aggodni, hogy mit fogok ebedszunetben olvasgatni :)
Őőőő, két dolgot nem értek.
1. “…hogy a nagyobb demoscene-szervezeteket meggyőzve összeszedje a repülőjegy költségeit…”
Vannak demoscene szervezetek akiknek valamiből pézük van? Vagy ez itt valami félrefogalmazódás?
2. Az ILM demoreelekrol pedig ugye azt kell tudni, hogy nem egyszerűek. Kicsit le is sokkoltak minket, az első gondolatunk erősen affelé tendált, hogy “tulajdonkepp miért is vagyunk mi itt?”
Mármermér? Sokkal látványosabb? Profibb? Mennyivel? És mennyivel több energiába, időbe, erőforrásba, pézbe került? Ha eredmény/energia arányt nézzük azért a scene stuffok a nyerők, nemde?
2.
1. a non-profit szervezeteknek is valamibol “letezni” kell (lasd pl. MD1 tagdij), a scene.org-nal pl ezt a szerepet a szponzorok toltik be.
2. amikor 20mp-re besuritve jonnek a leglatvanyosabb reszletek a Karib tenger kalozaibol, a(z uj) Csillagok haborujabol es a Transformersbol… szal az kemeny :)
de ofkoz nem is azert mondtam hogy most akkor tegyuk le a billentyuzetet, egyszeruen csak azokhoz kepest vizualisan nyilvan mashogy nez ki egy demo :)
Rachy: Latod ha most csinalnak plus4 re demot, mi is meglatogathatnank pl az ex CBM-et :)
Gargaj:
1. ok nyilván, csak azt nem hittem, hogy olyan “felesleges” pénzük is van, amit továbbadhatnak
2. az a 20mp lehet hogy több pézükbe került mintha leprogramoztatták volat az összes ediggi demót ;-) na jó kis túlzással, de képzeljük el mit csinálna a mai scene hasonló gépeken hasonló erőforrásokból hasonló pézért
1. ha hosszutavon a penz visszajon (es ofkoz ezert mentunk ki), akkor inkabb befektetes a dolog.
2. azer ne hasonlitsuk ossze az almakat a gazolajjal – ket teljesen mas stilusrol beszelunk :)
Csodalom egyes emberek lelkesedeset es tenni akarasat, mar onnmagaban ez a teljesitmeny is igazan tiszteletremelto (es most kivetelesen komolyan is gondolom). Ha lesz legkozelebb best scener dij ismetelten, lenne egy tippem kinek adjuk ( /jatok :)…
Persze azert nem lenne jo, ha ezetul az nvidia cenzura mondana meg, hogy melyik demot lehet kiadni :)))
Én csak annyit üzennék az NVidiásoknak, hogy mivel a zárlatos scannerem leégette az alaplapom, így az újonnan vásároltba már a Functionon nyert NVidia kártya került, szóval ezentúl elsődlegesen NVidián – és persze GMA 950-en ;-) – fognak jól futni az UF demok :) Ha lesz idén időm egyáltalán ilyesmire :( Persze, ha nem lesz, akkor is lesz :)
De min fogok ATi-t tesztelni? :)