A minap került közzétételre egy vadonatúj lengyel dokumentumfilm a demosceneről, “Sztuka przekraczania / The Art of Breaking the Ground” címmel; nem “egészestés”, rövidke 51 perc, de természetesen megtekinthető YouTube-on:
Maga a tartalom amúgy nem mutat sok újat; demoscene dokuként nyilván a Vakondok 2 az etalon, és bár a Sztuka przekraczania a kötelező köröket (cracktro elmagyarázása, nosztalgia a swappelésről, timelapse pixelezés, projektor előtt ugrálás chiptrekkerre, kazettás lefütyülés elmagyarázása, lokálpatrióta virítás) szépen sorban meg is ugorja, különösebben nem erőlteti meg magát, zene ugyanis pl. csak a montázsok és persze a demók alatt van. A legárulkodóbb pillanat a film közepetáján érkezik meg, mikoris a klasszikus “és akkor jött a PC”-szomorkodás és egy leheletnyi Planet Potion után a doku témája pánikszerűen visszakanyarodik a “régen minden jobb volt” városrészbe és ott meg is marad a végéig; az egyetlen vonakodva bemutatott non-Amigás demó az Elude tavalyi WebGL-es cucca Revisionről, így sajnos kimarad az Addict vagy az Altair teljes munkássága – intrók közül egy szem 256b kerül bemutatásra, az is csak mert Atariról fut.
Sajnos nem lett egyetlen részére sem mondhatjuk azt, hogy hiánypótló, bár így a lengyeleknek is lett végre olyan dokujuk amihez nekik nem kell felirat; leginkább azt érezni rajta, hogy azoknak készült, akik már benne vannak, és nem azoknak, akik még nem, bár a weboldalt elnézve remélhetőleg ez is fut majd a helyi filmfesztiválokon egy-két kört.
A 
Meghívó a 
Megvolt tehát az év első magyar demópartyja, a 
Sikeresen hazajöttem a partyról. Úgy érzem, mindent sikerült kiadnom, amit szerettem volna, és jó kis alvászavarral küzdök még, ami pár napon belül helyre fog állni. A magyar szervezőgárda ismét odatette magát: Charlie, akit csütörtök este óta alig láttam, mert Gasman-nel kuksolt egy teremben és vette fel a compo anyagokat; Maugli aki keddtől péntekig 8-10 órákat állt a konyhában és főzte a jobbnál jobb ételeket (és ezzel adott erőt nekünk a felépítéshez), és jómagam akinek a legtöbb tapasztalata van a magyarok közül az infodesk témájában, ismét gyűjtöttem a tapasztalatokat és az alvásmentes órákat. :D
Úgy volt, hogy én vonattal megyek Budapestről, Gabi meg Frankfurtból Bécsbe és onnan busszal Pozsonyba. Aztán úgy hozta az élet hogy azon a héten előbb kellett Magyarországra jönni és emiatt meg borult az eddigi kialakított rendszer. Na, akkor együtt megyünk Szlovákiába. Az út kellemesen telt, két és fél óra ami nekem nem sok. Főleg úgy, hogy amikor Japánba mentem, kb. 11 óra volt az út csak oda, Berlinbe/Brémába amikor szereztem partykat 5 órás úttal számoltam mindig. És még mindig szeretek utazni. :)
Maga a party a kisebb partyk sorát erősíti, 100-150 főt képes befogadni (elnézést nem vagyok jó saccoló), de az infrastrukturális háttér meglepett. (pl. annyi infodeskes volt, mint Revision-on szokott, akkor volt külön konyha finom kajákkal, és külön bár rész is volt.)
Estefelé megtörtént, amire nem emlékszem, hogy megtörtént valaha a scene pályafutásom során, ugyanis a bárban a elfogyott a sör. A szervezők nem voltak arra felkészülve hogy itt bizony isznak és hogy ennyit. Bár ez éjfél után/közelében történhetett, amikor mindenki nagyjából már telítődve volt, de akkor is. :) Mint kiderült, dísz zászlók a folyosón a pop kultúra részei, viszont csak 1-2-t ismertem fel közülük. Látszik hogy teljesen más az érdeklődési köröm. O:)
Eljött Smash előadása a saját készítésű demotooljáról a Notch-ról. Az volt az egyetlen hátránya volt az egésznek, hogy alig lehetett Smash-t hallani. Mivel nem volt elválasztva a terem és az előcsarnok. Pedig próbáltam figyelni/érteni, de ez nem nagyon sikerült.
Mint minden húsvét előtt most is készülhetünk az év egyik meghatározóbb demoscene eseményére, amit ismét Saarbrückenben/Németországban kerül megrendezésre. Aki valaha részt vett ilyenen, az tudja miről beszélek (akár szervezőként is). Aki még nem, az csak sejtheti, miért beszélnek a “nagy öregek” minden Easter partyról olyan áhitattal. Azt át kell élni.