Scene.hu

A jelentősebb demoscene találkozók elengedhetetlen részei a mai napig azok a versenyszámok, ahol a Commodore 64 rajongói mérik össze tudásukat. Bár újabban nem C64 compo-knak hívják őket, hanem 8 bites gépek számára rendezett versenyeknek (hogy más egzotikus platformok is lehetőséget kapjanak a közel azonos kaliberű gépek tulajdonosai mellett, mint pl. ZX Spectrum, Atari 800 vagy a GameBoy), de ez rendszerint C64-es többséggel zajlik. Annak, hogy ez a géptípus idáig állta az idő próbáját, több oka van. Először is rengeteg gép terjedt el a világon, így nem csoda, ha máig találunk olyan embert, aki hobbi szinten nyúzza a masinát, zenét komponál vagy éppen a nem túl felhasználóbarát limitekkel rendelkező grafikus lehetőségeit próbálja meg kihasználni. Aztán az sem mellékes, hogy a demoscene igazi gyökereit C64-en érdemes keresni, így a party-kon megjelenő C64 userek egyfajta tiszteletben álló oldtimerek is.

De mi mozgatja mégis ezeket a felhasználókat, ha lehetőség lenne sokkal szebb felbontások mellett, sokkal több színnel, szebben csengő zenére gyorsabb, látványosabb effektusokat is a képernyőre varázsolni? Véleményem szerint éppen ezek a határok azok, amelyek a valódi demózást fejezik ki: van annál látványosabb, mint ha olyat látsz a képernyőn, amiről előtte bármibe lefogadtad volna, hogy “azt már biztosan nem lehet kipréselni a kisöregből”? Ez a fajta versenyszellem manapság már CSAK ezen a platformon létezik. (Szerintem minden zárt platformon, pl. Plus/4-en is. ;) – Murphy)

Na jó, tegyük fel, hogy mindez nagyon imponáló és felcsigázta a kíváncsiságunkat egy-két jobb C64 demó megtekintésére, de nincsen a kezünk ügyében egy C64, vagy ha a padlásról elő is szednénk a porosodó kicsikét, csak egy átkozott magnó virítana mellette, márpedig egy floppy meghajtó mindenképp szükséges. Arról nem is beszélve, hogy az Internetről begyűjtött demókat valahogy át is kellene varázsolnunk a PC-nkről 5,25″-os lemezekre. Mit tehetünk? Első körben maradnak az emulátorok, vagyis azok a PC-n futó alkalmazások, melyek segítségével a klasszikus kék képernyőt a monitorunkra varázsolhatjuk.

Ha egy kicsit utánanézünk, kiderül, hogy rengeteg C64 emulátor létezik. Ma már egy jobb mobiltelefonon játszhatunk a Frodo nevű emulátorral, de létezik böngészőben futó, Java alapú alkalmazás is. Melyiket válasszuk? Szerény véleményem szerint az előbbieket semmiképp. Ha lehet, akkor mindenképp egy erősebb PC-n próbáljuk ki a VICE-t (Versatile Commodore Emulator) vagy a CCS64-et. Ezek a programok képesek jelenleg a legtökéletesebben leutánozni az eredeti gépet. Megjegyezném, hogy ezek sem 100%-osan!

A továbbiakban a VICE-szal fogok foglalkozni, mert szerény véleményem szerint ez képes a legjobban megközelíteni az eredeti gép tulajdonságait és emellett multiplatform alkalmazás, tehát elérhető a legtöbb operációs rendszerre. A programot a http://www.viceteam.org oldaldról tudjuk letölteni. Miután kicsomagoltuk, az X64 alkalmazás segítségével indíthatjuk el újdonsült C64-ünket. (az többi futtatható program C128, VIC20, PET, CBM2 és Plus/4 gépeket emulálnak)

Lássuk milyen beállításokat érdemes eszközölni ezen az emulátoron!

Floppy emuláció

A Commodore 64-hez tömegesen árusított 1541-es meghajtó valójában egy komplett számítógép önmagában is. Rendelkezik processzorral, memóriával és ROM-ba égetett operációs rendszerrel is. A C64-hez készült kezdeti programok nagy része ezt sosem használta ki, de a későbbi játékok és demok szinte mindegyike épít rá. A legalapvetőbb ilyen alkalmzás az ún.  gyorstöltők és IRQ loaderek használata, de létezik olyan demo is, amely koprocesszorként kezeli a floppy központi egységét a 3D számításokhoz. A VICE lehetőséget kínál arra, hogy egy gyengébb floppy emuláció segítségével gyorsulást érjünk el az alapgép utánzásában, de ekkor sok program, az előbb említett okoknál fogva “fagyni” fog. Éppen ezért figyeljünk rá, hogy az Options menü True drive emulation menüpontja be legyen kapcsolva.

Létezik pár (nagyon ritka) eset, amikor a floppy meghajtó verziószáma sem mindegy. Az 1541 és 1541/II meghajtók memóriakezelésében található egy kis eltérés, amely miatt egyes töltőrutinok nem fognak futni 1541-esen. Ezt elkerülendő a Settings/Drive settings pontban érdemes beállítani a 8-as egységet 1541/II-es meghajtónak.

Képminőség

Az eredeti gép videójele egy szabványos kompozit jel, mely másodpercenként 50 (fél)kép frissítését teszi lehetővé. Ahhoz, hogy az emulált képfrissítés egybevágjon a PC-nk videojelével, a monitorunkat ennek többszörösén kell meghajtani. Mivel az átlagos VGA monitorok az 50Hz-es frissítésre nem képesek (meg kiesne a szemünk is), ezért ajánlott a 100Hz. Ha ablakban futtatjuk a VICE-ot, akkor ezt természetesen nem az emulátorban kell beállítani, hanem az operációs rendszerünkben (pl. Windows-ban a képernyő tulajdonságai között). Ha teljes képernyőre tesszük (full screen) az emulátort, akkor a Settings/Video settings menüben tudjuk megadni, hogy milyen képernyőformátumot használjon a program. Sajnos ez a teljes képernyős megoldás nem engedi a következőkben kitárgyalt lehetőségeket, ezért inkább az ablakban futtatást javaslom:

Bár a VGA monitorunk tű éles képét nagyon szerethetjük, tudnunk kell, hogy sok C64-re készült effektus éppen azt a homályos képminőséget használja ki, amit TV-n láthatunk. Az eredeti gép kompozit videójeléhez hasonló minőséget úgy érhetünk el, hogy az Options menüben bakapcsoljuk a PAL emulation menüpontot. Ennek eredményét leginkább akkor láthatjuk, ha a kép méretét a dupljára állítjuk (Options/Double size) és bekapcsoljuk a rasztersorok duplázását is (Options/Double scan).

Az emulátor C64 nevű könyvtárában találhatunk .vpl kiterjesztésű file-okat, melyek használható palettákat tartalmaznak szöveges formátumban (hexadecimális értékekkel definálja a 16 használható szín RGB értékeit). Ezek közül választhatunk a Settings/Video settings VICII palette fülön, bár véleményem szerint az alapbeállított értékek megfelelőek.

Hangminőség

A VICE alapbeállításaival 22KHz-en muzsikál. Ezt mindenképp érdemes a duplájára állítani, mert az így elért különbséget még egy olyan botfülű is észreveszi, mint én. Ezt a Settings/Sound settings menüben tehetjük meg. A VICE több féle SID (Sound Interface Device, a C64 hangvezérlő chipje) emulációs algoritmusra is képes. Ezek és ezek beállításai között szabadon garázdálkodhatunk (Settings/SID settings), de ne essünk a ló tulsó oldalára: pl. a ReSID hangemuláció maximális beállításai mellett önmagában többet igényel egy 2GHz-es PC-nél!

Tudni kell, hogy az eredeti gépet két fajta hangvezérlő chippel szerelték. A korábbi a 6581, míg a későbbi a 8580, melyek hangzásában van némi különbség. Demózás szempontjából nem feltétlenül az újabb a jobb! Egyes demok digitalizált hangszereket is megszólaltatnak a szintetizátor csatornák mellett, melyek jobban szólnak 6581-en. A chip verziószámát is a SID settings menüben tudjuk kiválasztani.

Indítsuk el a demót!

Most, hogy beállítottunk minden nekünk tetsző tulajdonságot (és elmentettük: Settings/Save current settings), betölthetjük a nekünk tetsző demot. Ezt a File/Attach disk image/Drive 8 pontban tehetjük meg. Itt .D64 formátumú lemezeket tudunk a virtuális meghajtóba helyezni. A file kiválasztó rögtön mutatja a .D64 tartalmát is, így elég a megjelenő listában a megfelelő indító file-ra (rendszerint a lemezen lévő első file) duplán kattintanunk. Érdemes ezt a menüpontot használni a File/Autostart disk/tape image helyett, mert egy lemezen több program is lehet, esetleg több demo, vagy az is előfordulhat, hogy a demo nem a lemezen található első file-lal indul. (Ha csak a lemezt helyeztük be az OK-ra kattintva, akkor a szokásos parancsokkal be kell tölteni a demot: LOAD”*”,8,1 ill. RUN) Ha a letöltött demonk, egy .PRG file, akkor azt a File/Autostart disk/tape image menüponttal tudjuk életre lehelni.

A végére néhány gyakran feltett kérdés:

Honnan szerezzek be C64 demókat?

Kiindulásnak mindenképp a CSDB-t (Commodore Scene Database, http://noname.c64.org/csdb/) javasolnám. Ez az egyik legösszetettebb C64 adatbázis, ami valaha is létezett. Nem csak demokat, hanem a gép megjelenésétől számított mindenféle programot megtalálhatsz screenshotokkal, különböző tükrözött letöltési helyekkel és véleményekkel. A kezdőoldalon rögtön kiválaszthatod, hogy miden idők C64 demóinak toplistáját szeretnéd látni, és már csemegézhetsz is kedvedre. Itt érdemes megjegyezni, hogy egyes demok letöltési tükrei mindenféle egzotikus formában is elérhetőek. Ha lehetőség van, akkor .D64 vagy .PRG formátumban próbáljuk meg letölteni, mert ezzel lesz később a legkevesebb vesződségünk.

Mi ez a rengeteg image formátum?

Olyan sok azért nincsen. A .D64 (disk) egy 5,25″-os lemez egy oldalát hivatott tárolni. A .T64 (tape) magnós formátum, mely több file-t tartalmazhat, míg a .PRG egyetlen file. Létezik még pár extra formátum, de ezek a demózást nem igazán érintik.

Leszedtem egy demót, de az emulátor nem ismeri fel.

Valószínüleg az előbb említett egzotikus tömörítések egyikét használja. Ekkor a Star Commander kiegészítő util-ja között (http://c64.org/sta ) találsz hozzá kicsomagló programot, amivel .D64, .T64 vagy .PRG formába alakíthatod.

Megjelent egy TURN DISK felirat. Vége a demónak?

Nem, nincsen. A .D64 formátum egy lemez egy oldalát tartalmazza, ezért ha a program kéri a következő lemezoldalt, akkor – akárcsak a valóságban – meg kell fordítani a floppyban a lemezt. Az emulátor lemezkezelőjében válaszd ki a második lemezoldal image file-ját: File/Attach disk image/Drive 8 (Egyes programok automatikusan detektálják, hogy a meghajtóba került-e a kért lemezoldal, mások egy billentyűleütésre is várnak!)

Beküldte Poison