Én attól tudok (organizerként) agyvérzést kapni, amikor pl. valaki megjön szombat este fél hétkor a partyra, majd 30 perc múlva már 5 sörön van túl, majd mozgáskoordinációs nehézségekkel súlyosbítva az arcodba esik és közli, hogy szar a party, mert nem mennek demók a projektoron (ahol amúgy kb. félóránként mentek a nap korábbi szakaszában – esetleg egész péntek este, és most a compok előtt 1 óra szünet van, vagy éppen valami köztes programra készültök, ha hagyná).
Végül beteszel egy demót, hogy kussoljon, aminek az első 20 másodpercét megnézi, aztán kitántorog egy újabb sörért és felelejt visszajönni. Mire visszajön a demó végetért, és goto 10.
Este 8-kor ugyanez az arc már rinyál, hogy mé nincsenek már compók, mert meg akarja nézni a “hipervicces” wild demóját a kivetítőn, aztán 11-kor ellép a vérbe az utolsó BKV járattal, végül megírja a scene.hu-ra party reportban, hogy jó volt a party, csak kár hogy nem mentek demók a projektoron, és túl rövid volt.
Ja és a prizegivingre nem megy el az ötödik helyezettnek járó díjért, de utána fikáz, hogy nem tudja mivolt az átadón, és hogyhogy még nincs fent a cucca a scene.org-on.
A másik, amitől beszarok, hogy minden partyn orgának néznek, és:
– Te Csárli, mé nem mennek amigás demók a projektoron!?
– Nem tudom.
– De menjenek már!
– Menj oda, szólj az orgáknak.
– Na de nemááár, tegyél be pár amigás demót!
– Bazeg, nem vagyok orga, ott vannak fent az orgák, szóljál, hogy legyen demó.
– De most mé nem teszel be amigás demóóót, ne legyé má geci, te divatamigás!
– …
(Persze a nap előző 8 órájában konstans amigás demót néztünk többekkel a gépemen és közben végig hallgattuk a Leon “Lamiga! Paraxt!” ordítozásás a terem túlvégéből.)
No, thanks.
