Sobec az a fajta ember volt, akit nem lehetett nem szeretni – nagydarab, mosolygós, nyomokban szalonspicces, közvetlen, barátságos. 2006-ban lett Breakpoint-szervező, lelkesen mesélte, hogy újrakezdi az életét, felmondott a munkahelyén, íróasztali meló helyett rádiószignálokat ír. Abban az évben volt először BP-szervező – vigyorogva spekulálta, hogy Scamp valószínűleg azért döntött így, mert amíg szervező, addig se árasztja el a partyplacet az állandó Hallo/Was. Erre a “találmányára” rendkívül büszke volt – a 2006-os BASS koncert után meghatódva jött oda, amiért betettük a Nirvana-átirat szövegébe; “Scene-történelmet írtam!”, mondta, és igaza is volt. A magyar scenerek közül aki Breakpoint-ra ment, ismerhette: ő volt a beengedő-ember a rituális “menjetek-ki-jegyet-venni” ceremónia során. Minden tevékenységet szívvel-lélekkel végzett, és mindig a szórakoztatás volt a célja: Happy hardcore musicdiskhez írt zenét, DJ-zett, oszlopos tagja volt a Slengpung-nak.
Nem gondoltuk volna.
Múlt hét hétfőn találtak rá, felakasztotta magát. Még nem tudni miért; többen jelezték, hogy eltűnt az elmúlt pár hónapban, tUM-ra el se ment. Spekulációk persze vannak (munkahely, családi élet), de egy dolgon nem változtat: többet már nem lesz ott Breakpoint-on.
Hiányozni fog.