Reply To: Filozofálgatás erről arról

[Geri]

Ufós fórumra írta be mint érdekesség, de mér ne mehetne ide is:COPYPASTE:Amit most le fogok írni, azt eredetileg az álom topikba akartam, de mivel nem álom, ezért mégsem oda írtam. Alkalmasabb témát nem találtam, úgyhogy létrehoztam egy újat. Üldögéltem a gép előtt, aztán kimentem a szobámból, és amikor visszajöttem, közben kinéztem az ablakon. Láttam a közeli várost. Világított. Mindenhol fények. Mindenhol felkapcsolt lámpák. Katonai fényszórókkal kivilágított templom. És ez engem felbaszott. Visszaültem a gépem elé. Elkezdett járni az agyam hogy mi a retkes gecinek kell feleslegesen fogyasztani a villanyt. Az én villanyomat, mert az én adomból világítanak. Ráadásul 2ezer wattos katonai fényszóró szarokkal. De a tömbházakban is mind világítottak, majdnem mindegyik ablakban égett a lámpa. Miért nem lehet lekapcsolni a **** lámpákat a lakásokban ha úgy se használja az ember? Kétlem hogy mind épp papíron ceruzával fogalmazott volna. Egyszerűen csak égetik a villanyt. Valahol halomra ölik az embereket, éheznek, ezek meg csak itt világítanak feleslegesen.Aztán valahogy azon kezdtem gondolkodni hogy miért olyan szar a világ. Hogy az emberekkel mi a baj, tényleg baj van e velünk. Miért pazarolunk, miért van annyi szar a világban, miért depressziósak és szomorúak az emberek, meg ilyenek.Egyre mélyebben jártak a gondolatok az agyamban, az összefüggéstelen gondolatokat szép lassan próbáltam egybegyúrni. Nem is figyeltem az idő múlását. Talán 20 perce is hogy gondolkodtam már megállás nélkül, pedig nem szoktam ilyenekkel foglalkozni. Végül aztán a lehető legmélyebb szintekre kapcsolt az agyam, és ekkor történt valami nagyon érdekes dolog.Ahogy ültem, azt éreztem hogy megfogja valaki a fejem bal oldalát. Egy kéz. Éreztem az ujjainak a melegségét. Illetve forróságát. Égettek. Tehát ezt most szó szeirnt kell venni. Természetesen nem állt mellettem senki aki megfoghatott volna. Hirtelen valami történt. Nem tudom kifejezni hogy mi. Valahova odakerültem, de nem tudom leírni a helyet. Láttam a világban mindent ami egyszerre történik, legalábbis valami hasonló érzés volt. Éreztem minden dolog tudatát. A jelent és a múltat is egyszerre láttam. És lenéztem magamra. És olyan érzésem volt mintha egy férget látnék. Nem negatív jelzőként mondom most azt, hogy féreg. Hanem mint amikor az ember egy nagyon alacsony szintű életformát lát, pl egy gilisztát eső után vonaglani. És megértettem, hogy amivé válhatnánk, mi emberek, az az a hely ahol vagyok, és amik vagyunk most, az pedig csak egy giliszta szerű fejletlen és összefüggéstelen állapot. És éreztem hogy minden dolgot ami csak létezik egy olyan erős energia köt össze, amit el se tudtam képzelni eddig. És ez az energia olyan volt mint amikor pl egy **** jót beszélgetsz egy rég látott kedvenc baráttal órákon keresztül és mintha valami másik szintre emelkednél közben. Szóval ez az energia ilyen volt, és mindent összekötött. Mindent mindennel. Mintha mittomén megölelsz egy rég nem látott gyerekkori szerelmet. És teljesen tiszta volt ez az energia, és olyan erős volt, hogyha minden erőmet összeszedtem volna, akkor se tudtam volna széttörni. Volt színe ezeknek a kötéseknek, és láttam a színét. Csakhogy ilyen szín nincsen a világon. Nem létezik. Ezért le sem tudom írni. Elvégre hogy írnám le a színeket egy olyan lénynek, aki csak fekete fehérben lát? Viszont éreztem, amikor lenéztem ebből a valamiből, hogy mit érez irántunk. Szeretett minket. És nagyon erősen. Ez az egész kb. a másodperc tört része alatt játszódott le. Utána elengedett ez a valami, a fejem bal oldala elzsibbadt néhány másodpercre, és kibaszottul fájt kb fél percig. Azt hittem leszakad. A villany természetesen az én szobámban is égett, feleslegesen.