☰ Menu

Scene.hu

Magyar demoscene portál – grafikusok, zenészek, programozók alkotói közössége


Nna akkor folytassuk is a húsvéti 4k-csetepaté áttekintését.

8. rimina – Is There Hope In Wonderland?

Pouët / Download

Riminától már évek óta jobbnál jobb intrókat láthatunk – ugyan semmi plafonszaggató effekt nincs benne, de esztétikailag és zeneileg mindig nagyon rendben van, megfelelő a hossza is, és alapvetően kellemes élmény.

7. evvvvil & Virgill – The 8th Seal

Pouët / Download

Mint azt az előző részben említettem, Evvvvil idén két introval is indult, és bar érzésem szerint ebbe fektetett több energiát, ennek ellenére nekem valamiért ez gyengébbnek jött át mint a másik: fakóbbak a színek, a geometria ugyan valamennyivel látványosabb, viszont kevésbé szebb, és bár Virgill zenéje visszahoz egy-két olyan elemet amit utoljára 2000 környékén hallottunk tőle, kicsit elmarad az intró kiteljesedése.

6. Latitude Independent Association – String Theory

Pouët / Download

Az idei Revision egyik előnye volt, hogy rengeteg olyan országból, sőt, kontinensről tudtak entryt beadni emberek, ahonnan általában nem szoktak – az első ilyen ebben a compóban egy argentin rilíz volt, a Flashpartyt is jegyző PVM-kozeli emberektől. Az intró maga kellemes, nagyjából ki is hozza az egy darab csavarodó fraktálból amit lehet, bár pl. a kóderszínek ellensúlyozzák a kellemes design-elemként behozott moire-filtert.

5. Evilryu – Cinder

Pouët / Download

…És ha mar szokatlan országoknál tartunk, Evilryu jóvoltából idén – és a történelemben tudtommal először – Kínából is érkezett rilíz, bár minőségben elég vegyes: Ugyan a 3D-fraktál témájában a látványosabbak közé tartozik, változatos és a hangulatot is elkapta, a zenéje (szerintem) az élmezőnyben az egyik leggyengébb – nagyon érződik rajta, hogy nem zenész szegény. Ettől függetlenül rendezésileg nagyon rendben van.

4. NuSan & Valden – Sync Cord

Pouët / Download

Az idei Meteorik-díj-győztes NuSan ezúttal is kellemes intrót hozott; a fények eloszlásából kiindulva (és ez csak tipp) valami pathtracing-szerű tech lehet mögötte, bár sajnos annyira zajos hogy nehéz megmondani, és itt is kicsit lehúz a dologból mind a kóderszínezés, mind a chipzene; utóbbival alapvetően nincs baj, csak talán 4k-ban már többet várnánk. Szerencsére az intró beindul a végére, mégha kicsit váratlanul is lesz vége.

3. Alcatraz & Prismbeings – Wackelkontakt

Pouët / Download

Az előző pár intrónál kitértem arra, hogy mennyire többet lehet kihozni zeneileg egy 4k-ból, és ennek iskolapéldája ez az intró, Noby ugyanis (nem meglepően) olyan minőségű zenét húzott ki az Oidos-ból amin már compó közben elkezdtem pislogni: a szőnyegek gyönyörűszépen szólnak, a dobok is kristálytiszták, és szerintem 10 átlag scenerből 7-8 simán elhinne, hogy ez simán MP3-bol futott. Vizuálban kicsit nyersebb a dolog sajnos, 1 (egy) darab falra felvetített textúra megy 2.5 percig, aminek kicsit “ShaderToy-ból előhúzott tartalék effektek” utánérzése van, bar tegyük hozza, hogy a tálalása izléses: kis tilt-shift, kis színcsúsztatás, és kiválóan kijön a “makróval fotózzuk az LCD-t” hangulat, még akkor is ha az effektek nagyrészét egy átlag kóder egy óra alatt összedobja.

2. Razor 1911 – La vie opportuniste

Pouët / Download

Ugyan a compon csak a második helyet érte el (egyébként szerintem jogosan), nekem mégis ez volt a compóból a kedvenc intróm, pont azért, mert ugyan eleinte látszólag ugyanaz, mint az előtte lévő többi intró (fraktál, tunnel, dohogó zene, stb), abban a pillanatban, hogy legyintve továbbtekernénk, a fejére állítja az egészet, a fraktálok kiegyenesednek, a zene dallamosan kinyílik, és szinte egy masik intrót nézünk, anélkül hogy sok minden változott volna, és ezt megjátssza az intró során 2-3 alkalommal. A hangulat hibátlan (a zenéért Dubmood felelős), és ahogy fel van építve és be van ütemezve van, az tanítanivaló.

1. LJ & Virgill – Deck II

Pouët / Download

A compó után nem is nagyon volt kérdés, hogy ezt a meccset most ki nyeri; LJ szokás szerint egy vizuálisan hibátlan intrót hozott, bár témailag a “Westend parkolóház, kockákkal” relatív kevés újdonsággal kedveskedik, a megvalósítás mégis egyértelműen a legkiemelkedőbb volt a compóban, még akkor is, ha a rendezés sajnos a méret alá szorult: az intró első két jelenete után már mindent láttunk, és utána ki is fogy az ötletekből és emiatt picit váratlanul ér véget. Mindez persze csak a szükséges kritika: ahogy az előbb említettem, egyértelmű győztes, és nagyon sokan örülnének, ha ilyen intrót tudnának csinálni.

Categories: Review | Tags

Leave a Reply

You must be logged in to post a comment.

Ugrás a lap tetejére Ugrás a lap aljára