Valaha, a kezdet kezdetén, még a múlt évezredben, nem sokkal azelőtt, mielőtt a honlap szót kitalálták volna, de már jócskán azután, hogy az elektromosságot felfedezték, megszületett a számítógépes grafika. Kezdetben a szegény grafikusok az alacsony felbontás és a korlátozott színmélység béklyóitól sújott, üvegbe hajót építő tengerészhez hasonlatos türelemjátékosok voltak. Eképp heroikus elszántsággal, pixelről pixelre küzdöttek meg a korabeli számítástechnika képalkotás terén állított akadályaival és hoztak létre szebbnél szebb műalkotásokat. Akkoriban bizony nem volt más választása a digitális grafikusnak, csak itta a kávét és éjszakáról éjszakára szorgos hidegburkoló módjára rakosgatta ki a csodás pixelmozaikokat a vibráló képernyőre. Manapság azonban a korlátok gyakorlatilag megszűntek, és lám mégis tovább él a pixelgrafika műfaja, immár mint önálló művészeti ág, ráadásul nem csak digitális formában.
Erről emlékezik meg remek összefoglalójában a Smashingmagazine.com.
Pohar: “A téli uborkaszezonra és a scene-pletykamagazin hiányára való tekintettel az alábbi bejelentéssel szolgálunk a scene.hu hasábjain: Mostantól Vincenzo újra teljes értékű HarDread tag! A Towel 2003 óta dolgoztunk együtt, kb. 20 introt és 70 podcastet készítettünk. A SceneCon 2008-on már Inno segített ki introzenével, ekkor úgy döntöttem, hogy Vincenzo ki van rúgva. Nem vertük nagy dobra, de tudtak róla néhányan. Hosszú hallgatás után újra elkezdett aktivitásra utaló jeleket adni, melynek eredményeképpen visszavettem a csapatba. Introt egyelőre nem tervezünk, de a podcastek folyamatosan fognak készülni. Szerencsére a zenész urak bőségesen ellátnak minket alapanyaggal :)”
